 |
|
    |
 |
|
 |
Hévíz története Egy ókori legenda szerint a Szent Szűz egy keresztény dajka könyörgésére forrást fakasztott. A dajka egy lebénult gyermeket szeretett volna meggyógyítani. A feltörő meleg víztől és iszaptól a sovány gyermek felépült. Ez a legenda a római kórból származik, a gyermeket pedig Flavius Theodosiusnak hívták, aki kelet-római császár volt. A Hévízi - tó gyógyító hatása tehát már a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorláskori leletek is arra utalnak, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328 - ból származó oklevélben történik, amikor a települést locus vulgarites Hewyz dictus-ként említik. A középkorban a területet a törökök lerombolták, majd kétszáz év múlva a Festetics családtulajdonába került, akik a tó mellett egy fürdőtelepet hoztak létre. Ezt a telepet elsősorban a helyi lakosság használta de hamar híre ment a víz csodás hatásának és egyre többen érkeztek a gyógyulni vágyó betegek. 1905-ben a Festetics család haszonbérbe adta egy keszthelyi sörgyárosnak, Reischl Vencelnek. A fürdő 1904 és 1928 között nyerte el a komplexum a mai formáját. A második világháború után megalapították a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat. 1968 - ban készült el a Fedett Fürdő, Magyarország akkori legmodernebb terápiacentruma, amely lehetővé tette az évszaktól független gyógyfürdőzést. Így Hévíz az ország legnagyobb és egyben a legjelentősebb gyógyító fürdőhelyévé vált, ahol elsősorban reumás és mozgásszervi megbetegedések gyógyítanak. 1992. május 1-én városi címet kapott. 1997- ben a "Virágos Magyarországért " mozgalom első valamint 1998 - ban az európai második díjakat hozhatta el. A város a fejlődését a turizmusra alapozza. A KSH adataiból kitűnik, hogy Budapest után Hévízen a második legtöbb az eltöltött vendégéjszakák száma.
|
